Méder Henriett vagyok, ha mindenképp kategorizálni kéne magam, akkor fotós. Nem a szavak, hanem a képek embere, ezért ha magamról kell beszélnem gondban vagyok, mégis szeretném - ha már a honlapomra tévedtél – kicsit jobban megismertetni Veled magam, ennek két útja van: nézd át a képeimet és azok összességéből kaphatsz egy majdnem teljes jellemzést , vagy kérdezz meg valakit, aki ismeri a munkám, ismer engem. Én így tettem, megkértem valakit, aki a szavak embere és én öntöm formába a meghatározó pillanatait, hogy írjon rólam és a munkámról, őszintén, kendőzetlenül.
Íme: „Igyekszem Heni szakmai tevékenységére koncentrálni, ebben a pár sorban, de ez nehéz egy olyan fotós esetében, mint Ő, aki attól professzionális, hogy ezer arca van. Egyszerre anya, feleség, barát, gyerek, testvér, egy megszűnni nem akaró energia-forrás. Mindezek összessége az, ahogy dolgozik. Pontosan tudja, hogy ezekben a szerepekben melyek azok a pillanatok, amelyek megismételhetetlenek, amelyek nélkül hiányos lenne az a tabló, amit az életünk végén látni szeretnénk. „Ha engem választasz, nem szabadulsz” mondta egy fotózásunkon egy motiválatlan pillanatomban, és ez határozottan így igaz. Addig nem ereszt, amíg az a tökéletes fénykép el nem készül, ami a Te fejedben él. Ő addig hajt, motivál, fut, figyel, ameddig a legmegfelelőbb pillanat lenyomata meg nem születik az objektívjén keresztül.
Ha fotóst keresel éppen, akkor nyilvánvalóan szereted a fényképeket, szereted megőrizni a pillanatot a maga valójában, nem mesterkélten, csak egyszerűen olyannak amilyen. Ha jó fotóst keresel, akkor azt keresed, aki egyetlen fotóban képes megörökíteni az esküvői csokrodban az orchidea illatát, a 30. születésnapodon a régi családi recept szerint készült almás pite ízét, a maratoni futásodon a célszalag érintését, az újszülött kisbabád halk szuszogását. Ha a legjobbat keresed, akkor arra az egy képre koncentrálsz, amit életed végéig a tárcádban hordhatsz és benne van minden… akkor Henit keresed.”